vissza a városba

ahogy mindig markolsz valamit a zsebedben
ahogy csak egy fénylő parázs vagy a lépcsőházban
mert este van és az akácfákról lehervadt a vigyor
véresre borotválta őket az ősz
és te markolsz valamit a zsebedben

az a cigaretta amit már majdnem végigszívtál
nem gyújthatná fel a várost de ha majd tavaszodik
és virágoznak a vaskorlátok a beton rózsakertben
és megtalálod végre magad mások tekintetében
te is meggyúlsz és veled együtt minden

végül mindenre ami igaz, csak visszaemlékezhetsz
pedig remélted hogy meg vagy fel fogod találni
azt a magaslati pontot ahol nem kapaszkodsz
semmibe és már a sötétbe és a fénybe sem –
magányod hullik mert kifordultak a zsebeid

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések