Szerelem

Ha te nézel rám, és úgy,
maradok, pedig mindig mennék,
az idő megállt, nincs ég és út,
ráérek, de miféle játék

űz hozzád mindig így.
Nincs múltam, amit szeress,
csak jelenem, ahol (farkas vonyít)
szeretlek, bőröm minden heges

pórusával, és ha néha reggel,
hogy ne halljam, ahogy késeim fenem,
a másik részem gyűrt versekkel
dobálja hanyag, de örök istenem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések