néha nagyon szeretek élni

ha elfelejtek megborzongni a hidegben,
ha a szemem kékjéhez változik az ég,
és ha (egyre gyakrabban) mohó tekintetemet
veszem észre lényegtelen dolgokon,
szeretek élni.
vagy ha tiszta az ingem, és tiszta vagyok én is,
és nem értem a világot (de tényleg nem, mert
eltévedek az útkereszteződésekben),
és mosolygok a csaholó kutyákra,
vagy ha viccelek a halállal,
és bosszantom az ördögömet,
szeretek élni.
egyébként minden ugyanolyan, mint volt,
a szemetesautó miatt keddenként dugó van az utcában,
a madarak átrepülnek felettünk,
én meg (kicsit csalok) a járdára hajtok biciklivel.
ezek az egérutak az élet,
mert az isten is folyton kóborol (a kertek alatt sétál, diófákat ültet).
néha találkozunk, de csak biccentünk,
mert mit mondjak annak, aki mindent tud.
ma meg akartam szólítani,
de éjjel megálmodtam a válaszát.
a hangja csak kicsit dörgött,
de nem csaptak le villámok meg semmi.
azt mondta: néha szomorú, mert nincs kitől kérdeznie.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések