2015/05/08

A szervcsempész

Mint egy gyermekparalízis, olyan volt az arca.
A poggyászát már leadta a pultnál, egy kisebb bőrönd volt csak, három felsővel, két nadrággal, pár harisnya és bugyi, néhány tampon és fogkefe, csak a legszükségesebb dolgok, melyek néhány napra biztosítják számára a tisztaságot. Továbbhaladt, marta a lelkiismeret a detektoros kapuknál, úgy érezte, a tüdeje fémmel van tele, szinte hallotta az ezüstös hangot, ha felköhögött, s közben iszonyodva tekintett a biztonságiak húsos tenyerére, és hogy mi lesz, ha sípol a kapu, gondolta.
A tapogató kezekre nézett.
Csak a hülye aggódik, ha élő emberi szerveket csempész egy másik országba. A sajátjait. Még útlevele is van.