2013/05/25

elégia



elégia

nem hazudik de ha mégis
magának leginkább
hogy mit szeretne s mi lesz
kézfogás disznóláb
hogy mit akar s mit vágyik
csak ígérget magának
ahogy kisgyereknek szoktak
kisautót babákat

nem kér nem simogat
rejtek sincs se varázs
nem is szól csak hallgat
majd elmondja más
ez a vers sem ő már
átbújt egy másikba
mint sor alá a sor
ha betűt ír a tinta

lámpásából adni fél már
illóolaj és szentkereszt
saját maga istene ő
ahogy úr a lelken a test
nem bízik nem szerelmes
nem kerget álmokat
csak megszokásból öleli
a csendes hétköznapokat

és mégis élni szeretne
tovább és többet
félni az istent
a kerékbe törtet
nem akar és nem vágyik
csak ígérget magának
ahogy az embereknek szoktak
takarót vetett ágyat

2013. május 25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése