2013/11/13

billegő lábú dal


billegő lábú dal

a királyságoknak romjaik vannak
minden más csak vályog szalma
a pusztulás ad csak önbizalmat
tegnap járt-kelt rajtam hasal ma

az égi madarak esőt hirdetnek
a költő tollat kér hogy írhasson
vízre vágyik mert üres és szenved
egy elfelejtett bögre a teraszon

van az isten a sóképző halogén
és az isten rovargyűjteménye
gombostű vagy te bogár vagyok én
billeg az angyalok zománcos edénye

végül minden kétséges és reped
a gólya gyereket hoz a halál is madár
a búcsúval kezdődik a szeretet
de nem marad sokat csak arra jár

-oOo-

2013/10/24

egyedül a földnek

Tim Parish (2008): Tree Of Life

egyedül a földnek

az ember lassan fává válik
ahogy felnő
lyukat keres az égen
gyökeret ereszt alatta és
oxigént termel a világűrnek
nem törődik azzal hogy
be nem töltheti
pazarol
végül megvénül és
korhadni kezd meghal
talán nem is baj hogy
nem eszmélt rá korábban:
egyedül a földnek adhat magából

2013/10/08

az esőisten


az esőisten

chaac haragudott és megvonta az esőket
a gyermekek rongyokba születtek
az idősek rongyokból haltak
víz nélkül
otolum hamar elnéptelenedett
a templomot benőtte a gaz
az írásokat a kövekről letörölte a szél
chaac örült; egyedül volt városával

ezerötszázhúszban aztán elfoglalták
otolum városát a spanyolok
chaac megrémült és elbújt

pedig azok már nem is hitték hogy ott van

-oOo-

Palenque városa a maja civilizáció egyik erős városállama volt, eredeti neve nem ismert. A környékbeliek csak "Otolum" néven emlegették, ami annyit tesz: vidék erős házakkal. A várost Pedro Lorenzo de la Nada fedezte fel, ő adta neki a Palenque nevet. A város ekkor már hétszáz éve üres volt. Egyes feltételezések szerint az aszály vetett véget a civilizációnak.

2013/09/16

a férfi a nő

a férfi - a nő

a férfi seb, vagy forradás, hősies
ölelő géz számára a női test
kitartó és szívós mint a halál
sokáig csak közeleg de keveset vár
a pulzusa folyton lüktető őrjárat
néha ragadozó máskor óvó vadállat

a nő tavasz, kihajt, szárba szökken
megtalálom a fű között bújó ködökben
fodrozódó körök egy pohár vörösborban
homloka még büszke de a válla roppan
nekem készült, kértem, férfias ajándék
ajka mellkasomon öle szelíd árnyék

a férfi csend a nő vihar
a nő kér a férfi fal
a férfi
a nő
a

2013/09/12

kavics


kavics

mint kavicsot mit hazáig rugdosol
az ajtón be már nem viszel
és másnap egy gyerekcsapat
arrébb rúg egy háztömbnyivel

most nem szeretnék az lenni
néha már sok aki vagyok
jöttek értem már nem jönnek
gúzsba kötöttek ördögök angyalok

nem kell eget sem ostromolnom
bőrt foltozok mint a varga
a test csendjén az isten piheg
az élet már alig rendel harcba

de mégis jó a kavicsodnak lenni
a küszöb nekem épp elég
megtanultam nem vagyok nagy
és lábtörlőd számomra menedék

2013/06/27

körforgás


körforgás

az isten imádjon az ember vessen
rád követ hogy aztán meglessen
ahogy ott ülsz sebzetten

és ugyanazzal a kővel dobálod istened
nekik cirkusz, művészet neked
és élet annak ki adja az életet

(2013. június 27.)

2013/05/25

elégia



elégia

nem hazudik de ha mégis
magának leginkább
hogy mit szeretne s mi lesz
kézfogás disznóláb
hogy mit akar s mit vágyik
csak ígérget magának
ahogy kisgyereknek szoktak
kisautót babákat

nem kér nem simogat
rejtek sincs se varázs
nem is szól csak hallgat
majd elmondja más
ez a vers sem ő már
átbújt egy másikba
mint sor alá a sor
ha betűt ír a tinta

lámpásából adni fél már
illóolaj és szentkereszt
saját maga istene ő
ahogy úr a lelken a test
nem bízik nem szerelmes
nem kerget álmokat
csak megszokásból öleli
a csendes hétköznapokat

és mégis élni szeretne
tovább és többet
félni az istent
a kerékbe törtet
nem akar és nem vágyik
csak ígérget magának
ahogy az embereknek szoktak
takarót vetett ágyat

2013. május 25.