Itt élünk - Nagy Csaba

Nem mindennapi zenész Nagy Csaba lantművész, hiszen egy olyan hangszeren játszik, amely kevésbé ismert már a mai hallgatók számára. A felsőörsi közönség a Zenés csütörtöki esték koncertjeiről ismerheti. Muzsikáról, koncertezésről, családról beszélgettem vele.

A szent hegyek lábánál

Vigyél a magas hegyekbe,

Oda, hol a föld és az ég

Vad csókkal fonódik egybe,

A magas hegyekbe vigyél,

Ahol a bősz sasfiókák

Sűrű, vörös vért isznak,

S ahol egy ősi sziklán

Áldozat ég a hajnalnak.

Hadd halljam, ahogy az Isten

A csendes hegyoromra lép,

Csak egy percre hadd érezzem 

Az örökkévalóság szelét!

Hadd érje a szépség cseppje

Fáradt, ráncos homlokom,

Hadd legyek ott eltemetve

Én a magas hegyormokon!

[Olvass!] George Orwell - 1984

"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából." - Amikor Orwell megírta az 1984-et, még csak 1948-at írtak. Túl a világháborún, túl a Szovjetunió megalakulásán az író borúsnak látta a jövőt. Orwell, akárcsak Hemingway, önként harcolt a fasiszta Franco erői ellen Spanyolországban, élete végéig demokratikus kommunistának vallotta magát, két nagysikerű regénye előtt leginkább háborús riportjairól, újságcikkeiről ismerik. Belépett az angol munkáspártba, de csak egy rövid időre, élete végéig nem tartozott semmilyen kommunista szervezethez. Felvillanyozza a Szovjetunió megalakulása, de hamar kiábrándul a zsarnok, kegyetlen államból. S 1948-ban úgy érzi, nincs máshova út, csak egy borzasztó, egyéniségvesztett, totalitárius rendszerhez, 1984 rendszeréhez.

"A Nagy Testvér figyel téged." A hallgatja keserűen Winston Smith a szállóigévé vált mondatot napról-napra. Óceániában a polgárok minden mozdulatát teleképen keresztül figyelik, egyetlen gyanús mozdulatot, arckifejezést is a Gondolatrendőrség ökölcsapásai követhetnek. A Párt uralja a múltat, a jelent és a jövőt, tetszésére alakítja a történelmet, hazugságra, gyűlöletre és kínzásokra épített birodalma megrendíthetetlen. Lehet-e - Ady Endre szavaival élva - embernek maradni az embertelenségben? Ki lehet-e bújni a Nagy Testvér zaklató pillantásaitól, lehet-e egy percnyi boldogságot is érezni ott, ahol az élmény és az élvezet bűn, a gyűlölet erény és a szeretett tiltott? Lehet-e szerelmet érezni ott, ahol gyermekek jelentik fe szüleiket, ahol a szexualitás csak az utódnemzés kényszerű eszköze, kötelesség a Párt iránt? Lehet-e valósan gondolkozni ott, ahol a gondolatot is befolyásolják, ahol az egészséges emberek agymosott polgárok?

Orwell regénye megrendítő. S most, 2012-ben, amikor már látjuk, hogy a szörnyű vízió nem valósult meg (teljes egészében), érvényes marad a mű. Az emberiség felett mindig is ott lengenek ezek a kérdések: a hatalom eszköz vagy cél? Létezik-e a múlt, ha megsemmisítjük? "Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is" - hangzik a Párt kemény állítása. Létrejöhet-e teljes egyenlőség?

Orwell üzenete a modern ember számára: "Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek."

A regény hatalmas siker volt a hidegháború idején, a faltól nyugatra a Szovjetunió kritikájaként emelték a magasba, a vasfüggönyön túl elítélték, mint imperialista gúnyrajzot. Orwell alig egy évvel élte túl regénye megjelenését, 1950-ben tüdőbajban halt meg. Nem is tetszett volna neki, ahogy művét politikai gumibotnak használták. Számára az 1984 intő látomás minden hatalomnak és kornak.
Stílszerűen 1984-ben készült a regény legjobb filmadaptációja, John Hurttel, Suzanna Hamiltonnal és Richard Burtonnel a főszerepben. Sokak szerint azonban nem adja vissza azt a fantasztikus élményt, amit Orwell eredetije nyújt.

Agónia és eksztázis (1965)

Charlton Heston a Sixtusi-kápolna freskóit festi, természetesen mint Michelangelo Bounarotti Carol Reed 1965-ös filmjében. A színész, aki egykor azért kapta meg a Tízparancsolat főszerepét, mert annyira hasonlít a híres Mózes-szoborra, most Michelangelóként faragja ugyanazt a szobrot. Úgy látszik, a színész Ben-Hur, Mózes és El Cid szerepe után sem idegenedett el a karizmatikus figuráktól. "Mikor fejezi már be?" - kérdezi II. Gyula pápa a dacos, de zseniális művészt, akinek nagyszabású tervei az örökkévalóságnak készülnének. "Amikor kész leszek" - hangzik a felelet. Talán sohasem lett kész. Talán nem is lehetne befejezni soha. De Michelangelo a Sixtusi-kápolna mennyezetén azt akarta megismerni, amit ember nem ismerhet, És ezért csodálják rengetegen művét ma is.

Charlton Heston remekül játssza a különc mester szerepét. Amikor egy interjúban megkérdezték tőle, a z összes filmszerepei közül melyik karakterrel vacsorázna együtt legszívesebben, Michelangelót választotta, de hozzátette, nem biztos, hogy az itáliai mesternek tetszene az, ahogy eljátszotta őt. Rex Harrison talán kevésbé erőteljes, de talán a szerepe nem hagy is neki akkora teret. 

Az akkoriban igen látványos film ma már inkább erőteljes dialógusaival, reneszánsz atmoszférájával nyeri meg a nézőt. Igen, az igényes drámai nyelv nem halt meg Shakespearrel, ha máshol nem, ebben a filmben továbbél. Hiába a ma már ügyetlennek ható csatajelenetek, festmények, ez a film éppúgy szól művészetről és művészről, Istenről és emberről, dacról és alázatról. "Mi művészek, csak utcalányként áruljuk magunkat egy csepp szépségért a végtelen küszöbén" - veti fel Raffaello. "Akkor én - feleli Bounarotti -, én nem leszek művész..." "De az leszel. Nincs más választásod."

Az Agónia és eksztázis a hit és az akarat harca. Ilyen filmeket ma már nem igen látunk moziban. Mindannyiunk legnagyobb kárára.

Rockhajó (Pirate Radio, 2009)

1966-ban járunk. Miközben az ifjúság a beatzene lázában ég, a brit rádióadók csupán két óra rockzenét játszanak hetente. Az óceánon azonban egy nem mindennapi hajó szeli a vizeket: a Radio Rock tengerészei olyan DJ-k, akik csak a zenéért élnek. A szabadszájú konferansziék polgárpukkasztó szövegeit egy egész kontinens hallgatja kuncogva, pirulva, mámorosan. Eközben a kormány emberei, élükön a túlbuzgó Twatt-tel a rádió beszüntetésén dolgoznak.

A titok, mit Isten ujja írt

Talán a szél, az esti szél súgja,

Talán a virradó hajnal húrja,

A sötétlő folt az élet peremén,

Talán a földön minden-minden lény...

A titkot, a titkot, mit Isten ujja

Milliárd éve írt minden sziromra,

A harsány kék égre és minden falevélre,

Minden könnycseppbe és minden nevetésbe.

Ezt a titkot hörgi a kegyetlen halál,

Ezt sugározza a szűz kisgyermeki báj –

A titkot, a titkot, mint Isten ujja

Hajnalok hajnalán írt a földi porba.

Talán a titok ott van minden szívben,

Minden illatban, minden üde ízben,

A téli erdőben fázó madárka énekli...

És mégsem tudja senki, senki, senki...!

Dal a határtalanról

Ha még egyszer születnék,

Fényes griffmadár lennék,

Lángok között aludnék,

S mennyből pokolra szállnék

Bűvös aranyszárnyakon.

Ha még egyszer születnék,

Fényes griffmadár lennék.

Itt élünk - Szathmári Mária

Immár tizennégy éve foglalkozik lovas terápiával Szathmári Mária, aki sok sérült fiatalnak szerzett felejthetetlen pillanatokat és üde élményeket az évek során. A foglalkozások főszereplői azonban lovai, Ciprus, Linda és Emír. A kétgyermekes anyukának a gyermeknevelésről is határozott elképzelései vannak, melyeket egy különleges nyári tábor keretében valósított meg.

Zsoltár a csendességben

Dragomán György - A fáskamra (elemzés)

A fiatal írónemzedék egyik legtehetségesebbje Dragomán György, akinek A fehér király c. regényét (2005) huszonnyolc nyelvre fordították le, a The Washington Post pedig dicsérő kritikával illette. De az 1973-as születésű író a József Attila- és a Márai Sándor-díjjal is büszkélkedhet. Munkáira erős hatással van erdélyi származása, a romániai nehéz gyermekévek. Így gyakran ír gyermekekről, akik látszólag egy idilli, valójában kegyetlen és kiszolgáltatott világban élnek. Műveiben az erőteljes lélektani ábrázolást az epizódszerű szerkesztésmód kíséri. A fáskamra c. novella 2010-ben, az Expander c. kötetben jelent meg, melynek társszerzői voltak még Háy János, Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina is; ennek előzménye, hogy a Népszabadság hetente közölte a négy író tárcanovelláit. A tárcanovella kifejezetten sajtóműfaj, rövidebb terjedelmű, gyakran hiányos szerkesztésű alkotás, fénykorában gyakran csevegő, könnyed volt, Dragomán alkotásában viszont még a klasszikus novella jegyei dominálnak.

Csak egy szó

Gyászos, vén fűzfák, ti százesztendős lombok,

Halljátok? vihar jön, verik a kolompot!

Szürke tenger a csend, ezernyi mély bánat,

Letörölt könnycseppek, félrecsúszott vágyak.

Szó kiált, ősi szó, szó a vad pusztában,

De tompán visszhangzik a kínzó magányban...

Némán sikolt a csend, reszket az éjszaka,

Kínozza a régit az új vihar szaga.

Sötétlő égbolt, mondd, én vajon hol menjek?

Óriásként vágjak a végtelen tengernek,

Járjam útját szépnek, jónak, szerelemnek... –

Ajkamról tűz szálljon minden isteneknek?

Várok, míg válasz hull a hegyek ormára,

S hajóra szállok a zúgó szél szavára.

Fiatal hang szól az új napkeletnek,

Szirének-zene ez, de mit mond, eretnek:

Csak egy szót – igen.

2012. június

Ének a hamis lanton

Homlokán szelíd csók, szűz kezén érintés -
De elszaladt a Vágy, kihűlt a szív lángja,
Nincs, ki vörös rózsát tűzne a hajába,
Nem hangzik csók sem, nem sóhajt vad féltés.

Hamis a bús lant már, nem visszhangzik ének,
Félve szól a csend is, suttog az éjszaka:
'Ó Napnak tündére, szerettél valaha?
Hová tűnt a pír, mely arcodon égett?'

Ezer világon át vágtattam teérted,
Mosolyod igézett, vonzott nevetésed -
Oh, Szív és Szív között az utat bejártam.

Most mégis elhagylak, nem nyújtom már kezem,
Nem csillog már szemed forrón, szerelmesen...
Máshol vár, máshol ér majd Szenvedély lángja.

Új hajnalra várok

Nevető patak mentén, napos mezőkön
Szép tarka pillangóm szüntelen követtem.
Ó, mennyi illat és mennyi fény... de jaj!
Elfutott tőlem, elfutott a szerelem.

Hová merültek el, ó, hová tegnapom
Álmai, s a hőn táncoló rózsás mosoly?
Törött tükrökben megtört a fény, s tört a szív,
Mely bús alkonyatkor tompa ritmust dobol.

Repülj, lepkém, repülj, te hozd el holnapom,
Hadd érezzem az élet rózsaillatát!
Vízesés lelkemből most bánat zuhog,
De töltse be holnap új hajnal a határt!