Vasárnap elküldtem A Holdba néző férfit egy internetes pályázatra, amit a Garbó Kiadó hirdetett meg. Szecsődy Péter szerkesztő úr elég hamar válaszolt az e-mailemre, de megdöbbenésemre semmit nem értett meg a művemből. Nem szeretnék nagyképű lenni, de annál jobb darab, mint amilyennek elmondta. Ez indított arra, hogy írjak hozzá valami magyarázatfélét, pedig tényleg nem szeretem megmagyarázni a "dolgaimat".
"Mintha egy százötven évvel ezelőtti francia novella fordítása lenne" - ez volt az első kifogás. És ha százötven évvel ezelőtti? Ez egy régi történet, és régiesebb stílusban szerettem volna megírni. Francia. És noha egy régi korból való, nagyon aktuális. Fő gondolata, hogy az új mindig elpusztítja a régit. A gyermek az apát. Ahhoz, hogy fejlődés menjen végbe, sokszor fel kell égetnünk az utat magunk mögött. A novellában mindez be is következik, hiszen az apa meghal. Végtelen szeretettel szereti fiát, aki mégis elhagyja őt, csak hogy beteljesítse álmát, az emberiség előremenetelét. A novella mégis nyitva marad, mintegy állásfoglalás nélkül hűlnek ki az utolsó szavak. Érdemes elpusztítani a régit az újért?
Néhány helyen vérlázító módon belejavított, szerinte jobb szinonímákat találva, mégis több helyen elveszett az írói szándék emiatt. Mindegy...
"Stílusa körülményeskedő, emiatt zavaros, szimbolikája nem igazán érthető" - második ostorcsapás a fellengzős kritikából. Erről csak annyit, hogy az egyik mondat után három kérdőjelet írt Szecsődy úr, jelezve, hogy nem érti azt. Visszaolvastam a mondatot, teljesen értelmes, az előzővel összefüggő. Hogy érthetne meg egy novellát még felszínesen is az, aki csak kutyafuttában olvasta végig a szöveget? Szimbolikája pedig nem is nagyon van a novellámnak, a Holdra utaló homályos képek csupán írói eszközök. "Nehezen érthető?" - Attól tartok semennyire sem értette meg a novellát a vitriolos tollú kritikusom, de talán öt percnél több időt szánhatott volna rá...
Bocsássatok meg, részben a sértettség beszél belőlem. Bennem is van hiba, korántsem tökéletes a novellám, és nem vagyok annyira tehetséges, hogy ennyit téphessem a pofám. Ezért hagyjuk az egészet a fenébe. Az a lényeg, hogy az olvasók mit gondolnak, a novelláról pedig sok pozitív visszajelzést kaptam. Köszönöm azoknak akik megértették!
"Ne feledd, egy kritikusnak sem állítottak még szobrot" - mondta Jean Sibelius zeneszerző.
A zseniket mindig csak az utókor érti meg!;)
VálaszTörlésMikor Bach - akit akkor "régimódi" szerzőnek tartottak - megpályázta és elnyerte a Tamás-teplom kántori tisztét, a lipcsei tanács jegyzője a következő bejegyzést írta le, figyelj: "mivel a legjobbakat nem tudtuk megkapni, meg kell elégednünk egy közepessel."
VálaszTörlésMa mégis ő jut eszébe mindenkinek ha azt mondom: "BACH", és nem a korábban többre becsült fia
"SDG" :)
Erős túlzás, miszerint zseni lennék...
VálaszTörlés