Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Kiemelt

vissza a városba

ahogy mindig markolsz valamit a zsebedben
ahogy csak egy fénylő parázs vagy a lépcsőházban
mert este van és az akácfákról lehervadt a vigyor
véresre borotválta őket az ősz
és te markolsz valamit a zsebedben

az a cigaretta amit már majdnem végigszívtál
nem gyújthatná fel a várost de ha majd tavaszodik
és virágoznak a vaskorlátok a beton rózsakertben
és megtalálod végre magad mások tekintetében
te is meggyúlsz és veled együtt minden

végül mindenre ami igaz, csak visszaemlékezhetsz
pedig remélted hogy meg vagy fel fogod találni
azt a magaslati pontot ahol nem kapaszkodsz
semmibe és már a sötétbe és a fénybe sem –
magányod hullik mert kifordultak a zsebeid

Legújabb bejegyzések

elvesztett

„Öngyilkos akartam lenni, papírt és tollat kaptam, és megmenekültem”

Ébressz fel

Ami megmaradt

tenyér

Csillagom

végül

Szerelem

néha nagyon szeretek élni

Megjelentem az Apokrifban, sőt elemeztek is